június 26

Egy picike "ágacskával" több a mennybe.Az Úr adta az Úr vette el,áldott legyen érte az ő neve,és azért hogy növekedhetett általa a hitünk.Nagyon "erős" húgom van,hála érte.

Már 15 éve

hogy édesanyánk nincs köztünk.A 3 zsidó ifjúval együtt vallotta hogy az én Uram meg tud szabadítani ,de ha nem tenné is...Mike Béla tv azt mondta a temetőben,hogy Márta hitte ,hogy Uram ha itt lettél volna(a múltban)meg majd a feltámadáskor(a jövőben) lett volna és lesz hatalmad,de ma?Akarom hinni hogy most is van hatalma "életre kelteni"azokat a családtagjainkat akikért most még vérzik a szívünk.Többen is követték azóta családunkból anyut a mennyei hazába,de bizattak ránk új életek is ,a legpicibb talán nagyon rövid időre.Többször eszembe jutott,hogy na ennek ,hogy örülne vagy éppen szomorkodna miatta.Közben elérkezett az az idő is,hogy a "fiókáink "próbálgatják a szárnyaikat.Edit tavaly Skóciában volt,most Angliában van.Katinka a Hargitára készül.Szomorú dolog is érte mindkettejüket.Editnek egyik közeli barátnője(kévéje) akivel együtt járt oviba és általános iskolába baleset következtében 10 napi kóma,reménykedés után meghalt.Nagypénteken temettük.Két hete Katinkának ugyancsak egy volt ovis és osztálytársa szintén meghalt ,az első unokatestvérével együtt ,aki a kocsit vezette.A lány szülei és az autót vezető fiú szülei duplán komák.Rövid is lehet életünk ,ezért nem mindegy ,hogy élünk.

Mocsolya 2013 február 5

AMI MEGMARAD

      Ó mennyit küzdünk, mennyit fáradunk

A földiekért amit itt hagyunk!

Sokszor az éjt is nappallá tesszük

Hogy dolgozzunk,de mi hasznát vesszük?

Ha majd a halál jön és learat 

Amivel bírunk minden itt marad.

Lenne bár a miénk a világ fele 

Nem menthetnénk meg lelkünket vele.

Igyekezzünk hát-tudva ezeket-

Gyüjteni inkább égi kincseket.

A jó tettekben legyünk gazdagok

Nem lesznek ott fönn feledve azok.

Bár itt a földön kell küzdenünk

Felfelé nézzen folyton hitszemünk.

Ahol Jézus vár ki értünk hala

Hogy mi örökké éljünk általa.

Ó ne legyünk e földnek rabjai

Mert ha lejárnak éltünk napjai

Csak úgy aratunk ha itt vetettünk

Az marad meg mit Jézusért tettünk!

 Ezzel "búcsúzott "tató Ernőtől és tőlem ,

.

Képek az elmúlt eseményekről

Ruben befejezte a IV. osztályt.

 Gyuri elballagott a VIII-dik osztályból. 

Edit leérettségizett.

 
Katinka bemerítkezett.

Edit legjobb barátnője férjhez ment.

Szeressünk

"...szeressünk,Mégis szeressünk,akkor is,ha számtalanszor kiütötték tenyerünkből mások felé nyújtott szívünket.Szeressünk,s nem azért mert "érdemes" ,hanem azért ,hogy embernek érezzük magunkat ,az Emberfia rokonának,ma élő tanítványnak, mert szeretet nélkül nem lehet és nem érdemes élni, mert "a szeretet a legnagyobb és soha el nem múlik".még akkor sem ,ha újra és újra keresztre feszítik."

Februári emlékek

Édesapámnak volt egy bátyja akit Mihálynak hívtak,az énekkarnak volt karmestere.9 évvel ezelőtt evangélizáló hetünk volt .Kedd este míg vonultak ki az emberek a végén ,elvezette azt az éneket,hogy "Ha vérpiros a bűnöd fehér lészen mint a hó".Haza fele menet össze esett,másnap délelőtt már hazaköltözött ,azóta erről az énekről mindig ő jut eszembe.Előtte való nyáron a lányának 13 év várakozás után született egy kisfia ,aki másnap meg is halt.Együtt mentünk be Tündéhez,Miska bátyám felzokogott,mintha a lelke akart volna megszakadni és azt mondta "a mi családunkból egy már a mennybe van".Nem gondoltuk,hogy olyan hamar követi,60éves volt.

Olyan rég

nem írtam ,pedig lett volna miről,csak hát az idő...Nemigen szoktunk a család együtt nyaralni,örültünk ha a lányok eljutottak táborba.De az idén vágytam erre nagyon ,kértem ezt és megadatott.Három napot sátoroztunk a hegyekbe,együtt az öcsémékkel,húgomékkal.Gyönyörű volt a táj.A lányaim már voltak ott az ifivel,s mutatták hogy hova másztak fel és azt mondták,hogy nekem az nem sikerülne.Soha nem tartottam valami "értelmes"dolognak a hegymászást,de a fiúk nagyon akarták,s úgy döntöttem ,hogy nem maradok le.ÉS sikerült.Valami leírhatatlan érzés volt.Az ahogy küzdöttünk ,és mikor fentről körbenéztünk,máig egy csoda előttem.Nagyon hálás vagyok ezért az élményért ,sokszor eszembe jut.rengeteg tanulságot levontam magamnak.Egy ráadás öröm ,hogy fiainknak ez volt a legszebb nyaruk.Na de ez a múlt.A munka helyemen nehéz idők vannak mögöttünk,de talán még előttünk is.A kezdő csapatból egyedül maradok.Ha jól számolom 12-en mentek már el,ki így ki úgy.Állandóan 6-an vagyunk ,3 egyik nap ,3 a rákövetkezőn. A z Úrtól kértem és kaptam ezt a helyet,de volt ,hogy azt kértem rendeljen másat.DE meggyőzött ,hogy még ott a helyem.Azt még nem is írtam ,hogy az imaházunk teljes belső felújítás alatt van.Nagy munka,de annyira jutottunk,hogy jövő vasárnap ott tartjuk a lelkipásztor beiktatást.Van okom a hálaadásra bőven .