Olyan rég

nem írtam ,pedig lett volna miről,csak hát az idő...Nemigen szoktunk a család együtt nyaralni,örültünk ha a lányok eljutottak táborba.De az idén vágytam erre nagyon ,kértem ezt és megadatott.Három napot sátoroztunk a hegyekbe,együtt az öcsémékkel,húgomékkal.Gyönyörű volt a táj.A lányaim már voltak ott az ifivel,s mutatták hogy hova másztak fel és azt mondták,hogy nekem az nem sikerülne.Soha nem tartottam valami "értelmes"dolognak a hegymászást,de a fiúk nagyon akarták,s úgy döntöttem ,hogy nem maradok le.ÉS sikerült.Valami leírhatatlan érzés volt.Az ahogy küzdöttünk ,és mikor fentről körbenéztünk,máig egy csoda előttem.Nagyon hálás vagyok ezért az élményért ,sokszor eszembe jut.rengeteg tanulságot levontam magamnak.Egy ráadás öröm ,hogy fiainknak ez volt a legszebb nyaruk.Na de ez a múlt.A munka helyemen nehéz idők vannak mögöttünk,de talán még előttünk is.A kezdő csapatból egyedül maradok.Ha jól számolom 12-en mentek már el,ki így ki úgy.Állandóan 6-an vagyunk ,3 egyik nap ,3 a rákövetkezőn. A z Úrtól kértem és kaptam ezt a helyet,de volt ,hogy azt kértem rendeljen másat.DE meggyőzött ,hogy még ott a helyem.Azt még nem is írtam ,hogy az imaházunk teljes belső felújítás alatt van.Nagy munka,de annyira jutottunk,hogy jövő vasárnap ott tartjuk a lelkipásztor beiktatást.Van okom a hálaadásra bőven .