Nagyon áldott délelőttünk volt.A 73-ik zsoltárból prédikált B .Lajos tv.Megfogott egy gondolat,az tesz depresszióssá ha arra gondolunk ,hogy mink nincs .voltak dolgok amiket az Úr elé kellett hozzak.Mikor megláttam Evódia blogján a fényképet az édesanyjával az ugrott be ,hogy de i rigylem (mivel nekem már nincs)de nekik azért nagyon örülök.Aztán elfogadtuk a gyerekeket,de nem mindig tudjuk megadni nekik amit szeretnénk(amire szükségük van az kirendelődik).Néha elfog az irigység , hogy lám mások...,nemrég mondtam ,hogy én nem keresek annyit mint ...,s erre azt mondták a gyerkőcök ,hogy nem gond jól megvagyunk.Alapjában véve elégedettek ,ez a lényeg.Szeretnék én is mindig az lenni.S idézve volt Veress tv. egy mondása , a hivő embernek mindig kell legyen annyi öröme ami felülemeli a gondokon,nehézségeken.Hát ő és Annuska néni példát mutatnak nekünk ebben.Hála értük.Szeretném én is mindig tisztán látni az igazi célt.