A temetés

A temetésen Bándi tv a Jn .ev .12:1-11,26 verseket olvasta fel.Elmondta,hogy mikor megtudta a hírt arra gondolt. hogy az Úr szolgáló leánya haza ment.A mama egész élete szolgálat volt .Mivel a gyülekezetnek 12 tagja van mama sokszor vendégül látta az Úr szolgáit.Bándi tv azt mondta nekünk a családnak,hogy legalább úgy szolgáljuk az Urat mint mama .Elmondta azt is ,hogy mama mennyit imádkozott értünk.Aztán ahogy gondoltam és imádkoztam érte ,szólt a nagyon nagy számban összegyült mocsolyai néphez ,megtérésre híva.Ó ha csak egy lélek válaszolna rá.Gergely Pál tv. a Jel.7:13-17 verseket olvasta.Ő arra emlékezett vissza ,hogy az utóbbi időben mama a két botjával mindig ment az imaházba, bármilyen idő volt is.Idézte édesapja egyik mondását, hogy a jobbak mennek,s azt mondta,hogy mi élők még válhatunk jobbakká.A háznál és a temetőben is szolgált a sámsoni ének és fúvószenekar,enyhítve az elválás fájdalmát.MAMA nagyon fog nekünk hiányozni,DE várjuk a viszontlátást!

Isten akarata-gyász

Utolsó bejegyzésem írásakor sejtelmem sem volt arról ,hogy Isten akarata az elválás lesz.TEGNAP TEMETTÜK MAMÁT! Másfél hét szenvedés után Urunk haza szólította.Mult hétfőn miután beadták a zsibbasztó inekciót a műtét előtt leállt a szíve,az ujra élesztés után kómába esett.24 óra elteltével az orvosok azt mondták,hogy semmi remény nincs a javulásra.Szerda este tata bement hozzá pár percre ,s azt mondta nekünk, hogy nem éri meg a reggelt.Ideje van az elbucsuzásnak tanultuk a Hargitán,akkor nem gondoltam ,hogy ilyen hamar gyakorolni kell a hallottakat.Mondtam a sógornőmnek,(mivel ők közel laknak Zilahon akorházhoz,naponta többször bement,a post operatorba néhány percre)hogy még hallhat.Ő megfigyelte a monitoron ,hogy amikor beszélt hozzá sokkal gyorsabban vert a szive ,a szeme nyitva volt ,néha könnyezett és a szemgolyólyát fordította a hang irányába.Péntek este a férjemmel 2 percre bemehettünk hozzá.Megdöbbentő volt látni ahogy erősen zihálva kapkodta a levegőt és a szemében mintha ezernyi kérdés lett volna.Egy órával később megérkeztek a sógoromék Budapestről, szerintük is tudta,hogy ott voltak.Szombat este egy kedves ápolónő azt mondta,annyit tehetünk,hogy beszélünk hozzá.Elmondtuk neki ,hogy nagyon szeretjük és tudjuk ,hogy ő is szeret minket.Ha felépül várjuk haza,de ha nem akkor majd találkozunk.Idéztünk neki igeverseket,aRóma 8:28-at,a23 Zsoltárt s hogy az Úr megígérte ,hogy soha el nem hagy,és ha aföldi sátorházunk elbomol vár a mennyei hajlék,és azt az éneket,hogy Mikor a folyóhoz érek a nap végén.Mivel már hatodjára néztem végig egy szerettem haldoklását,gondoltam mit mondana ha tudna beszélni ,így megígértük hogy tatára gondunk lesz és Laciért imádkozunk ,hogy vissza térjen az atyai házhoz.CSodálatos volt látni ahogy egyre nyugodtabban lélegzett.Vasárnap tata ,Laci ,Zsiga bátyánk(a sógora) az ő fia és menye is elbucsuztak tőle.Hétfő hajnalba csendesen elaludt.Isten hetekkel ezelőtt elkezdett munkálkodni ezen a tervén.A tavasszal a főnöknőnk kérte,hogy írjuk fel mikor akarunk szabadságot.A kolléganőim mind felírták nekem a mult hét maradt szabadon most már tudom miért.Míg a sógornőm mama mellett vívta a harcot én a lányaimmal Mocsolyán tudtam lenni tata mellett,először a beteggondozásra később a temetésre készültünk.Vasárnap erős késztetést éreztem arra, hogy Veress Annuska néniéket felkérjük imatámogatásra.Ő a válaszával elküldött néhány képet(az utolsókat)mamáról,hála érte.Istenünk még erről is tud gondoskodni,az övéi számára.Olyan igazi életképek róluk .Nekünk csak ünnepi családi képeink vannak .A temetés nagyon áldott alkalom volt ,de arról leglözelebb írok

Isten utai

nem mindig egyeznek a mi terveinkel.Mamáék(férjem szülei) jövő hét végén szerették volna meglátogatni a sógoromékat Budapesten, de a tegnap eltört a mama lába ,jövő héten műtik.Tudjuk ,hogy az Úrnak mindennel terve van.Legyen meg az Ő akarata.